NEGYEDIK FEJEZET

ISTEN A PINCÉBEN

Bondy elnök megfontoltan szippantott egyet a szivarjából.

- És ezt hogyan tapasztaltad ki, barátom?

- A magam bőrén - jelentette ki Marek mérnök, és újra járkálni kezdett a szobában. - Az én Perfect Carburatorom azzal együtt, hogy tökéletesen felbontja az anyagot, egy mellékterméket is előállít: vegytiszta, kötetlen Abszolútumot. Istent vegyileg tiszta formában. Hogy úgy mondjam, egyik végén mechanikai energiát ont, a másik végén isteni lényeget. Pontosan úgy, mint amikor hidrogénre és oxigénre bontod a vizet, csak összehasonlíthatatlanul nagyobb mennyiségben.

- Hm - állapította meg Bondy úr. - Folytasd!

- Azt hiszem - folytatta Marek óvatosan -, hogy bizonyos kivételes személyiségek képesek önmagukban is szétválasztani az anyagi és az isteni szubsztanciákat; tudod, valahogy elő­hívják vagy kisajtolják az Abszolútumot a saját anyagukból. Például Krisztus, a csoda­tévők, a fakírok, a médiumok és a próféták is képesek rá valamilyen pszichikai erő segítségével. Az én Karburátorom ezt teljesen gépi úton végzi el. Ez afféle Abszolútum-gyár.

- Tényeket kérek - mondta G. H. Bondy. - Maradj a tényeknél.

- A tények a következők: először csak elméletileg szerkesztettem meg a Perfect Carburato­romat. Aztán elkészítettem egy kis modellt, amely nem működött. Csak a negyedik modell tudott rendesen forogni. Mindössze ekkora volt, de egész szépen működött. Mihelyt dolgozni kezdtem vele, bármilyen kicsi volt is, furcsa lelki hatást tapasztaltam. Különös vidámságot és elbűvöltséget. De azt hittem, hogy csak a találmányomnak örülök, vagy talán túl sokat dolgoztam. De aztán jósolgatni kezdtem, és csodákat műveltem.

- Mit? - kiáltott fel Bondy elnök.

- Jósolgatni kezdtem, és csodákat műveltem - ismételte meg Marek komoran. - Bizonyos pillanatok­ban döbbenetes sugallataim támadtak. Egész világosan láttam például, hogy mi fog történni a jövőben. A te látogatásodat is megjósoltam. És egyszer az esztergapadon leszakítot­tam a körmömet. Ránéztem a sebes ujjamra, és abban a pillanatban új körmöm nőtt. Nyilván kívántam, mégis furcsa és... rettenetes volt. Vagy képzeld el, hogy a levegőben jártam. Ezt, tudod, levitációnak nevezik. Sohasem hittem az efféle ostobaságokban. Gondolhatod, mennyire megijedtem.

- Azt meghiszem - mondta Bondy komolyan. - Kínos lehetett.

- Borzasztóan kínos. Azt gondoltam, hogy az idegektől van, valamiféle önszuggesztió vagy mi. Közben felállítottam a pincében ezt a nagy Karburátort, és beindítottam. Ahogy már mondtam, hat hete éjjel-nappal működik. És csak ekkor fogtam fel a dolog egész horderejét. A pince egy nap alatt színültig megtelt Abszolútummal, és kezdett szétáradni az egész házban. Tudod, a vegytiszta Abszolútum minden anyagon áthatol, de a szilárd anyagokon kissé lassabban. A levegőben olyan gyorsan terjed, mint a fény. Amikor lementem, úgy hatott rám, barátom, mintha rohamom lett volna. Hangosan kiabáltam. Nem is tudom, honnan vettem az erőt, hogy elszaladjak. Itt fenn aztán átgondoltam az egészet; az első gondolatom az volt, hogy ez valami új, kábító, jókedvre derítő gáz, amely a tökéletes égés következtében keletkezik. Ezért szereltettem fel kívülről a ventillátort. Ettől két szerelőnek sugallata és látomása támadt; a harmadik alkoholista volt, ez talán immunizálta egy kicsit. Amíg azt hittem, hogy csak gáz, egy sor kísérletet végeztem vele; érdekes, hogy az Abszolútumban minden fény sokkal fényesebb. Ha üvegburában lehetne tartani, izzólámpába tenném; de minden edényből kiszi­várog, akármilyen jól is van szigetelve. Aztán azt hittem, hogy valamiféle ultraix-sugárzásról van szó; de nyoma sincs elektromosságnak, és a fényérzékeny lemezeken sem látszik semmi. Harmadnap szanatóriumba kellett szállítani a házmestert, aki a pince fölött lakik, és a feleségét is.

- Miért? - kérdezte Bondy úr.

- Megtért. Megszállta az ihlet. Hitszónoklatokat tartott, és csodákat művelt. A felesége jósolt. A házmesterem rendkívül megfontolt ember volt, monista és szabadgondolkodó, szokatlanul rendes ember. Képzeld el, hogy egyszerre csak kézrátevéssel gyógyítani kezdett. Érthető, hogy rögtön feljelentették, a körzeti orvos, a barátom, szörnyen felháborodott; szanatóriumba szállít­tat­tam a házmestert, hogy ne okozzon közbotrányt.

Állítólag már jobban van, meggyógyult, elveszítette csodatévő hatalmát; még falura is elkül­döm lábadozni. Aztán magam is kezdtem csodákat művelni és távolba látni. Többek között óriási mocsári zsurlókból álló őserdőket láttam különös állatokkal; nyilvánvalóan azért, mert a Karburátorban felső-sziléziai szenet égettem, és az a legrégibb. Bizonyára Kőkor­szak­beli Isten van benne.

Bondy elnök megrázkódott.

- Marek, ez rettenetes!

- Az - mondta Marek bánatosan. - Lassanként megértettem, hogy ez nem gáz, hanem Abszo­lútum. Szörnyű tüneteket kellett elszenvednem. Olvastam az emberek gondolataiban, fény áradt belőlem, kétségbeesett erőfeszítésre volt szükségem, hogy le ne térdeljek imádkozni, és ne hirdessem Isten igéjét. Homokot akartam szórni a Karburátorba, de közben levitáció jött rám. A gépet semmi­képpen sem lehet megállítani. Már nem alszom otthon. A gyárban, a munkások közt is súlyos esetei mutatkoznak a sugallatnak. Nem tudom, mit tegyek, Bondy. Igen, kipróbáltam minden lehetséges szigetelőanyagot, amely esetleg nem engedi ki az Abszo­lútumot a pincéből. Hamu, homok, fémlap, semmi sem képes megállítani. Megpróbáltam kibélelni a pincét Krejčí professzor, Spencer, Haeckel és más pozitivisták könyveivel; képzeld el, az Abszolútum ezeken a dolgokon is áthatol! Újságok, imakönyvek, hitbuzgalmi folyó­iratok, hazafias énekeskönyvek, egyetemi előadások, O. M. Vyskočil művei, politikai brosúrák és országgyűlési gyorsírásos jegyzőkönyvek sem képesek gátat vetni az Abszolútum­nak. Egyszerűen kétségbe vagyok esve. Nem lehet sem bezárni, sem kiszivattyúzni. Maga a fékeveszett gonoszság.

- Hát aztán?! - mondta Bondy úr. - Igazán olyan nagy baj ez? Ha mindez igaz is... olyan nagy szerencsétlenség ez?

- Bondy, a Karburátorom óriási dolog. Műszaki és társadalmi szempontból átalakítja a világot; végtelenül olcsóvá teszi a termelést; megszünteti a nyomort és az éhséget; egyszer majd a fagyhaláltól is megmenti bolygónkat. Másrészt viszont melléktermékként Istent zúdítja a világra. Könyörgök, Bondy, ne becsüld ezt alá; mi nem szoktuk meg, hogy a tényleges Isten­nel számoljunk; nem tudjuk, hogy jelenléte mit idézhet elő - például kulturális téren, erkölcsi téren és így tovább. Barátom, itt az emberi civilizációról van szó!

- Várj csak - mondta Bondy elnök, és elgondolkozott. - Talán valamilyen ráolvasás segít. Hívtál már papot?

- Milyen papot?

- Akármilyent. A felekezeten talán nem múlik. Esetleg be tudják tiltani.

- Babonaság! - tört ki Marek. - Hagyj békét nekem a csuhásokkal! Hogy még csodatévő búcsújáró helyet rendezzenek be a pincémben! Éppen nálam, az én nézeteimmel!

- Jól van - jelentette ki Bondy úr. - Akkor én magam hívok papot. Az ember sohasem tudhatja... No, ártani nem árthat. Végül is nekem nincs semmi kifogásom Isten ellen. Csak ne zavarjon a munkámban. Megpróbáltál szépszerével egyezkedni vele?

- Nem én - tiltakozott Marek mérnök.

- Öreg hiba - mondta G. H. Bondy. - Talán egyezséget lehetne kötni vele. Egy egész pontosan megfogalmazott szerződést, körülbelül a következő tartalommal: “Kötelezzük magunkat, hogy Önt feltűnés nélkül, folyamatosan előállítjuk olyan mennyiségben, amilyenben meg­állapodunk; ennek fejében Ön kötelezi magát, hogy az előállítás helyétől számított ennyi meg ennyi méteren belül minden isteni megnyilvánulásról lemond.” Mit gondolsz, ráállna?

- Nem tudom - felelte Marek kedvetlenül. - Úgy látszik, meglehetősen tetszik neki, hogy ezentúl az anyagtól függetlenül létezhet. Talán... a saját érdekében... hajlandó volna szóba állni velünk. De rám ne számíts.

- No jó - egyezett bele az elnök -, elküldöm a közjegyzőmet. Nagyon tapintatos és ügyes ember. Végül pedig... hm, talán felajánlhatnánk neki egy templomot. Hiszen egy gyári pince és környéke kissé, hm, kissé méltatlan hely a számára. Ki kellene tapasztalnunk az ízlését. Megpróbáltad már?

- Nem; a legszívesebben elárasztanám vízzel a pincét.

- Lassan a testtel, Marek. Valószínűleg megvásárlom ezt a találmányt. Persze megérted, hogy... előbb még ideküldöm a mérnökeimet... A dolgot fel kell deríteni. Talán tényleg csak mérges gáz. És ha igazán maga az Isten, ennek a Karburátornak akkor is megbízhatóan kell dolgoznia.

Marek felállt.

- Fel mered állítani a Karburátort a METART egyik üzemében?

- Elő merem állítani a Karburátort nagy sorozatokban - mondta Bondy elnök, és ő is felállt. - Karburátorokat gyártok majd vonatok és hajók számára, Karburátorokat központi fűtés céljára, lakások és irodák, gyárak és iskolák részére. Tíz év múlva az egész világon csakis Karburátorral fognak fűteni. Felajánlok neked három százalékot a teljes bevételből. Az első évben ez talán csak egypár millió lesz. Egyelőre költözz el, hogy ideküldhessem az emberei­met. Holnap reggel idehozok egy segédpüspököt. Lehetőleg kerüld el, Ruda. Különben sem szívesen látlak itt. Kissé nyers vagy; nem akarom az Abszolútumot rögtön az elején megsérteni.

- Bondy - súgta Marek elborzadva -, utoljára figyelmeztetlek: rászabadítod Istent a világra!

- Akkor személy szerint le lesz kötelezve nekem - mondta G. H. Bondy méltóságteljesen. - Remélem, nem lesz fösvény velem szemben.